A katonai és vadászati álcák hasonlóak lehetnek a gyakorlatlan szemhez. De hogyan és miért különbözik a kettő?
A vadászatra és a katonai használatra szánt terepszínnek közös célja van: beleolvadni az emberekbe a környező környezetbe, így elkerülhető az észlelés. Az emberek a történelem során vadásztak. Valóban, ősi őseink túlélése a vadászati készségeiken múlott.
Gyorsan előre most. A vadászok már nem nélkülözhetetlenek a túléléshez. Ez nem azt jelenti, hogy a vadászat megszűnt, mert nem az. Nem is azt sugallja, hogy a vadászatot a közeljövőben gyökerestül kitépik és megszüntetik, mert nem.
De nagy eltérés a múlttól az álcázás használata. A vadászok nem szokták palástolni magukat. Csak a 20. század második felében vált a bütyök a vadászok kedvencévé.Hasonló a domináns észak-amerikaiak kérgéhez,Hasonló a francia gyík álcázó mintájához.Görbült barna és fekete vonalakból áll, barna háttér előtt . Arra szolgál, hogy megtörje viselőjének sziluettjét.
Egyes megtévesztő mintákat nagy kontrasztú, favonal feletti környezetre terveztek, határozott fekete vonalakkal és nagy makróelemekkel, és nagyon hatékonyak nagy tartományban. A színek a környező sziklás területekhez illeszkednek, a barna háttérről világosszürke, sötétszürke, barna színre váltanak. , és fekete.
mi a különbség?
A jó álcázási rendszer az, amely a kőbánya ellen éppen azt a módszertant használja, amelyet a kőbánya az Ön észlelésére használ. És itt van a különbség a vadászatra és a katonai használatra szánt álcázás között.
Katonai felderítési módszerek:
Vizuális
Hang
Közeli infravörös
Termikus
A vadászat észlelési módszerei:
Vizuális
Hang
Illat
Az észlelési módszerek közötti átfedés a kép és a hang metszéspontjában történik. De itt a vizuális a lényeges, mert az álcázás közvetlenül befolyásolja, hogy a kőbánya/célpont mit lát vagy mit nem lát.
A vizuális észlelés hasonlóan működik minden fajnál – állatnál és embernél egyaránt. Biológiai értelemben a szem érzékeny a fény bizonyos színeire (vagy hullámhosszaira), és fotoreceptor sejtek segítségével érzékeli azokat.
Az emberek háromszínű látással rendelkeznek, amely lehetővé teszi három különböző szín (piros, zöld és kék) észlelését.
Eközben az olyan állatoknak, mint a szarvas és a jávorszarvas, csak két színreceptoruk van (kék és zöld). Ez az oka annak, hogy a vadászok által viselt narancssárga mellények nem olyan nevetségesek – a világos és élénk szín figyelmezteti a többi vadászt, de nem az állatokat, mert az utóbbiak nem fenyegető szürkének látják.
Tehát ez az első számú különbség: a színérzékelés. A különböző környezetek ellenére a vadászati álcázásnak kevesebb a terepe, mivel az állatok kevesebb színt látnak, mint az emberek.
A vizuális észlelés birodalmát érintő utolsó különbség a vadászat természete a katonai szerepvállalással szemben. A katonai álcázásnak akkor is működnie kell A pontból B pontba, ha közben a környezet változik. Ezenkívül legalább félig hatékonynak kell lennie, amíg viselője mozgásban van.
Ezzel szemben a vadászálcázásnak csak az A pontban kell működnie. Az A pont az a hely, amelyet választasz, és ott maradsz, mert ott lehet a legjobban beleolvadni. De az álcádnak nem kell hatékonynak lennie a B pontban sem. Nem akarok B pontba költözni, mert a vadállatok kiváló mozgásérzékeléssel rendelkeznek, és néhány lépés után észrevesznek. Ez a hármas különbség: mozgás versus mozdulatlan maradás.
Hogy őszinte legyek, nem igazán tisztességes a vadászatra készült álcázást összehasonlítani a katonaságnak készült álcákkal. Ez túlságosan olyan, mint az almát a narancshoz hasonlítani.
Ráadásul a katonai álcázás nem eleve jobb abban, amit csinál, csak azért, mert „katonai” címkével látták el. Az a tény, hogy a katonai és a vadászati minták eltérően épülnek fel, mert ezt megköveteli működési környezetük természete.