A 21. század első éveiben a katonai felszerelések technológiai fordulatot vettek, amikor a kanadai erők megújították az álcázás új formáját. A digitális álcázás hamarosan az Egyesült Államokra is kiterjedt a tengerészgyalogság MARPAT mintájával és a hadsereg univerzális harci mintájával; 2015-ben azonban az Egyesült Államok megfordította az irányt, és bevezette az Operational Combat Pattern-et – az álcázás hagyományosabb formáját. Miért a változás? Melyik a jobb? Közelebbről megvizsgáljuk a digitális és a hagyományos álcázás közötti különbségeket, és azt, hogy miért váltottunk.
A digitális álcázás azért szolgált egy univerzális minta alapjául, mert minden helyzetben – erdei, sivatagi és városi környezetben – mérsékelten hatékony lehet anélkül, hogy többféle öltözéket igényelne. Azonban, mivel nem sikerült az álcázást a környezetre specializálni, az univerzális minta kevésbé volt hatékony az egész fórumon. Tekintsd úgy, mint minden mesterség mestere, de egyik sem mestere. A jól lekerekített UCP álcázás nem volt megfelelő az afganisztáni hegyi terepen, ezért egy fejlett, de hagyományosabb álcázási mintára kellett áttérni.
A hagyományos álcázás legkorábbi formái széles körben alkalmazták a színeket. A tervezők úgy vélték, hogy ez a legjobban megközelíti az erdei környezetet, amelyre az álcázást először tervezték. A későbbi kutatások kimutatták, hogy a színek kisebb szegmenseinek használata ellentétes módon nagy távolságból nehezebbé tette a viselőket, mint a nagyobb formák, amelyek beleolvadnak a lombozatba.
Ahogy a digitális bütyök tovább fejlődött, a vadászatban való használat előnyei egyre nyilvánvalóbbá váltak. A tudomány azonnal bebizonyította magát a jávorszarvas-, kacsavadászat-, fehérfarkú szarvas-vadászatban, sőt Afrika és India síkságain felügyelt expedíciók során is.
